A készülék használata:
1. Nyomjuk be a készüléken látható On/Off gombot. A készülék bekapcsol
2. Helyezzük a készülék alsó harmadát a mérni kívánt vízbe
3. Olvassuk le az értéket.
4. Az On/Off gomb megnyomásával kikapcsolhatjuk a TDS mérőt.
5. A HOLD gomb megnyomásával a kiírt értéket rögzíthetjük.
TDS-mérést ( nem más mint a vezetőképesség-mérés, vagy konduktometria) nagyon gyakran használják a víz tisztaságának az ellenőrzésére. Mivel az oldott sók vezetik az elektromosságot, mérésük is ennek alapján lehetséges. A tiszta víz vezetőképessége nagyon alacsony (0,055 - 1,00 µS/cm). Összehasonlításul, a csapból folyó ivóvíz vezetőképessége 500-800 µS/cm (0,50-0,80 mS/cm ). A természetes vizek vezetőképessége és sótartalma nagyon széles skálán mozog, amit az alábbi táblázat illusztrál.
A víz vezetőképessége
Nagyon tiszta víz - 0,055 μS/cm
Desztillált víz - 0,5 μS/cm
RO deionizált víz - 0,1-10 μS/cm
Sótlanított víz - 1-80 μS/cm
Hegyi forrásvíz - 1,0-10 μS/cm
Háztartási víz - 500-1000 μS/cm KCl (0,01mol/l) - 1,4 mS/cm
Tengervíz 52 mS/cm
A nagy tisztaságú vizek vezetőképessége csupán néhány µS és sótartalmuk nagyon alacsony és 0,5 mg/l környékén van. Egy ilyen oldat koncentrációja %-ban kifejezve megfelel 0,00005%. A tiszta vizek elektromos ellenállása nagy (vezetőképességük alacsony), ezért speciális felépítésű TDS-mérőket használnak a víz minőségének az ellenőrzésére. Ilyen TDS-mérőkkel lehet ellenőrizni a víztisztítók működését is (például, az úgy nevezett RO (reverz ozmózis) víztisztítókét is).
EC és a TDS kapcsolata: Az EC mértékegysége a mS/cm (milliszimensz/cm) vagy az ezerszer kisebb µS/cm (mikroszimensz/cm). Egy mS/cm megközelítőleg 500-700 mg/l (vagy ppm ) sótartalomnak (TDS) felel meg. Azért ilyen pontatlan a meghatározás, mert a mérőműszert ismert sótartalmú oldattal kalibrálják, viszont a mért oldatban lehetnek más anyagok is. Például, leggyakrabban használt kalibráló a NaCl (vagyis konyhasót) tartalmazó oldat. Ebben az esetben, 1 mS/cm vezetőképesség megfelel 500 mg/l (vagy 0,5g/l, vagy 500 ppm) sótartalomnak. Vagyis az ilyen oldattal kalibrált műszerrel pontos méréseket végezhetünk a konyhasó-tartalmú oldatokban. Viszont a természetes vízekben lehetnek más ionok is (például, K+ , NH4+ , NO3- , PO33- , SO42- stb). Ezeknek az ionoknak a vezetőképességük különbözik a Na+ -ion és Cl--ion vezetőképességétől, ezért a szárazanyag-tartalom meghatározása a vezetőképesség alapján nem lehet pontos. Viszont az így elért pontosság elegendő a vízminőség tesztelésére. Néha a sótartalmat, szárazanyag tartalomként említik, vagy az angol TDS (lefordítva magyarra: teljesen feloldott szárazanyag) rövidítést használják. Tehát, a mértékegységek a következő képen kapcsolódnak egymáshoz:
1 mS/cm = 1000 µS/cm= 1 EC
1 g/l = 1000 mg/l = 1000 000 µg/l= 1000 ppm
1 EC megközelítőleg megfelel 0,5g/l szárazanyag tartalomnak (TDS)
1 mS/cm=1 EC megfelel TDS-ben 500 mg/l = 500 000 µg/l .
1 µS/cm megfelel TDS-ben 0,5 mg/l =0,5 ppm= 500 µg/l .
